2017. november 28., kedd

Ezt üzeni Jézus a papoknak


A Keresztrefeszített Jézusról nevezett Mária Dorothea nővér, majd Mária Natália nővér Pozsonybesztercén született, 1901-ben, és Törökbálinton halt meg, 1992-ben. Szerzetesnő volt, a Világ Győzelmes Királynője-tisztelet kezdeményezője. Fiatal korától kezdve részesült Jézus és Mária jelenéseiben, üzeneteket kapott tőlük, egész életét áthatotta a misztikusság. Mindszenty József  igen komolyan vette és felkarolta a Natália nővér által szorgalmazott magyarországi engesztelés ügyét.
A kifejezetten papoknak szóló üzeneteket Mária Natália nővér a második világháború éveiben jegyezte le.

2017. november 23., csütörtök

A szerzetesség ingyenes!


A szerzetesi élet lényegéhez tartozik, hogy ingyenes és, hogy ajándék.

Ingyenes. Mert az Isten szeretete ingyenes… nem érdemelhetjük ki, ő feltétel nélkül szeret bennünket, és választ ki bennünket – a szerzetesi életre is. Meghív minket, nem azért, mert különbek vagy jobbak lennénk másoknál, hanem azért mert különleges módon akar betölteni minket szeretetével, mert személyes és mély jegyesi kapcsolatra akar lépni velünk, és azt szeretné, hogy az ő szeretetének legyünk tanúi és ingyenes továbbadói a világban, az emberek között.

Ajándék: számunkra is, mert Istentől kaptuk a hivatásunkat, de a szerzetesi hivatás ajándék az egész Egyháznak, a társadalomnak is. Nem a munkája miatt ajándék, hanem Istennek szentelt volta miatt.
Thomas Merton trappista szerzetes írja:
 
„Az olyan alapvetően vallásos kultúrákban, mint az indiai vagy a japán, a szerzetességet többé-kevésbé magától értetődőnek tartják. Ha az egész társadalom arra irányul, ami kívül esik a múló üzleti dolgok és élvezetek világán, akkor senki sem lepődik meg azon, hogy akadnak emberek, akik egész életüket a láthatatlan Istennek szentelik. Az alapvetően vallástalan, materialista kultúrában viszont a szerzetes érthetetlenné válik, mivel nem termel semmit. Élete egészen haszontalannak látszik. (Még egyik másik keresztényt is eltölti az aggodalom a szerzetes e látnivaló haszontalansága miatt;) Ismerjük azt az érvelést, hogy a kolostorok olyanok, mint a dinamo: nem termelik ugyan a kegyelmet, de gondoskodnak arról, hogy ez a végtelenül értékes lelki nyersanyag rendelkezésre álljon a világnak.”



A szerzetes értéke nem hasznosságában van, hogy hány gyermeket tanított vagy hány beteg ágya felett virrasztott – ez már a gyümölcs.

A szerzetes értéke létében van: Istennek való lefoglaltságában – Istennek való teljes odaadottságában, és ezt fejezik ki a fogadalmak. A szegénység fogadalma, melyben lemondva a birtoklás vágyáról kifejezzük, hogy Isten a mi gazdagságunk; a tisztaság fogadalma megnyitja szívünket az Isten felé, vágyva az ő mindent betöltő szeretetére, kifejezve, hogy Isten egyedül elég; az engedelmesség fogadalmában pedig akaratunkat Isten akaratába helyezzük, hogy így kövessük a mindhalálig engedelmes Krisztust. 




A szerzetes elsősorban az imádság embere.

A szerzetes Istent kereső ember. Nap mint nap Mózessel kiáltja: Mutasd meg nekem arcodat!
A szerzetes annyira elszánja magát Isten keresésére, hogy kész meghalni is azért, hogy megláthassa Őt. A szerzetesi élet ezért vértanúság és paradicsom egyszerre, angyali és ugyanakkor megfeszített élet.
A szerzetes olyan ember, akit szíven talált az Isten, aki hagyta magát elcsábítani az Istentől és innen kezdve élete misztérium, vagyis titok. Minden egyes szerzetesi hivatás misztérium, Isten és a meghívott lélek titka, kibeszélhetetlen és emberi ésszel fel nem fogható titok.

Mivel a szerzetes az imádság embere, a világtól való elvonulás nem menekülés és elzárkózás, hanem kitárulkozás Isten felé. A kolostor falai között Istennek él, de az emberekért. Nem pusztán a saját üdvösségéért vállalja a szerzetesi életformát, hanem mindnyájunk és az egész világ üdvösségéért. Imájával könyörög nap mint nap Isten irgalmáért, az egyes emberekért, a bűnösök megtéréséért. Ez a szerzetes legfontosabb tevékenysége, hogy imádkozik: dicséri az Urat és esdekel az emberekért. Ő Isten dalnoka, akinek élete a szüntelen istendicséret. Ez látszik a legkevésbé.



A szerzetes létével hirdeti, hogy van Isten. Hiszen ha nem lenne Isten a szerzetesi élet is értelmetlen lenne. Fontos tudnunk, hogy a szerzetesek nem önmagukért vannak a kolostorban, hanem értünk imádkoznak és vezekelnek az egész világért.

„A szerzetes legfőbb méltóságát az adja meg, hogy lemondott minden versengésről és az emberi dicsőség kereséséről és beéri az utolsó hellyel.” (Thomas Merton)
Hogy az Istent birtokolhassa, a szerzetes lemond saját akaratáról, a birtoklásról, a kényelem vágyáról, a büszkeségről, a családalapítás jogáról, arról hogy szabadon kedve szerint ossza be idejét, hogy oda menjen ahová neki tetszik. Miért? Mindezt Istenért, a mennyek országáért.
A szerzetesi élet kifejezi szent Pál tanítását: a mi hazánk a mennyben van.

M. Veronika és M. Klarissza nővér



2017. november 21., kedd

Ha reménytelen helyzetben vagy...


A Szent Rita Mozgalom célja, hogy egymás szándékaira minél többen imádkozzuk kitartóan minden nap ezt az imádságot:
Közbenjárást kérő ima Szent Ritához
Szent Rita, Te részesültél abban a ritka kegyelemben, hogy kétségbeejtő helyzetekben
különleges szószólónk és segítőnk legyél.
Erős bizalommal kérlek jelen nagy szükségemben. Járj közben értem Isten előtt, Szent Rita!
Te részesültél Urunk Jézus Krisztus szenvedésében.
Közbenjárásod által eszközöld ki nekem, hogy az élet szenvedésein úrrá legyek
és légy pártfogóm minden szükségemben. Amen.

Úristen, aki véghetetlen jóságodban Szent Ritának imádságát meghallgattad, és közbenjárására
megadtad azt, amit emberi erőnek lehetetlen volt elérni, küldj segítséget szükségeinkben, hogy
mindnyájan megtapasztaljuk, miként jutalmazod az alázatosakat, veszed oltalmadba
az elhagyottakat, és válsz erősségévé a Benned bízóknak.

Amen.
Mi Atyánk… , Üdvözlégy… , Dicsőség…
Amen.

2017. november 20., hétfő

Csodák sora! A Mennyországgal szemben tehetetlenek a természeti erők!


A pusztító természeti katasztrófák nem fognak Szűz Márián!

1. Amerika, Robstown, Harvey hurrikán, 2017


Valami igazán megdöbbentő dolgot találtak a Harvey hurrikán által letarolt város romjai között: bizonyítékként arra, hogy a Szent Szűz legyőzi a gonoszt.
Mint ismeretes Amerikán végigsöpört a Harvey hurrikán, óriási károkat okozva, és számtalan területen gyakorlatilag mindent a földdel tett egyenlővé.
Arra azonban senki nem számított, hogy a hurrikán által letarolt 
városban, a romok között olyan dologra lelnek, ami a dolgok 
természetes folyását figyelembe véve egyáltalán nem lehetne ott.


Nem érti senki, hogyan maradhatott meg egy Szűz Mária szobor teljesen sértetlenül, miközben minden ripityára morzsolódott és tört körülötte.
A róla készült fotó azóta az egész világot bejárta – isteni csodaként, a mennyei hatalom bizonyítékaként emlegetik.
A szobrot Robstown környékén találták meg, 20 mérföldre a Corpus Christitől. Egy családnak sikerült lefotóznia a romok közül kimagasló, egyetlen karcolás nélkül megmaradt Mária-szobrot. Senki sem tudja, mi lehet az oka annak, hogy nem lett semmi baja.
“Van valami csodálatos abban, ahogyan ez a szobor a 
pusztítás után is ott áll, a romok felett érintetlenül” – 
mesélte egy férfi, aki saját maga is látta az egészet a helyszínen.
Amerika és Texas történetének egyik legpusztítóbb hurrikánja söpört végig a térségen, semmi nem tudott ellenállni neki, sem beton, sem kő, egyedül a guadelupiai Szűz Mária szobra maradt ép, megmutatva a világnak, hogy e föld erőinek megvannak a határai.

2. Guayaquil, Equador

Equadorban 2016 április 23-án egy 7.8 erősségű földrengés gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé Guayaquil városkát. 600 ember halt meg, rengetegen megsérültek, és tízezrek vesztették el otthonukat, minden vagyonukat azon a napon.
Ám a Szent Szűz üvegszekrényben (!!!) álló szobra tökéletesen érintetlen maradt.

“Nem csak a Szent Szűz szobra maradt épen, hanem Jézus Urunk is, az Oltáriszentség színe alatt” mesélte María del Carmen Gómez szerzetesnővér.
“Az Oltáriszentség egy kis kápolnában volt az iskolánk bejárata mellett, és teljesen el volt temetve a romok alatt. Mégis érintetlenül találtunk Rá néhány másik, a szentmiséhez használt liturgikus tárgy és egy kisebb, épen maradt Miasszonyunk szobor mellett.”
Az iskolából, a kolostorból és magából a városból gyakorlatilag kő és portenger maradt.

3. Manila, Maribojoc, Bohol

Manilában a kis Jézust karjában tartó Szűzanya szobra maradt sértetlenül állva egy hatalmas földrengés közepette.

“A földrengés elpusztította a templomot, de a patrónánkat megkímélte.” mondta Tom Balatayo plébános atya.
“Ahogy végignézek a templom romjain, szinte hallom az üzenetet, amit Assisi Szent Ferenc kapott Istentől: Építsd újjá egyházamat!” – mesélte Luis Antonio Cardinal Tagle püspök arról az érzésről, ami a romokat látva átjárta. – “Valójában a ripityára tört szíveinket kell újjáépíteni.

4. Atlanta, 1997


“Atlantában, 1997-ben, a Dunwoody negyedben tarolt a tornádó. A bátyám háza porig égett… Semmi nem maradt belőle, egyedül a Mária szobor maradt meg, egyetlen karcolás vagy füstnyom nélkül… Ez lehetetlen! … Még mindig látom magam előtt a megégett földet, ami a ház után maradt, mintha csak háborús zónában lennénk… És a közepén ott állt békésen a mi mennyei Anyánk.”

5. Palm Sunday tornádo, 1965. április 11 – a katolikus templom Mária szobra



6. Breezy Point, Queens, New York 2012 – a Sandy hurrikán után



További tanúságtételek

“Ugyanez történt a Katrina hurrikán után is… A templom eltűnt, minden, ami megmaradt belőle,  az Áldott Szűz szobra és a crucifix.”
“A nagynéném Chalmette-ben mindenét elvesztette a Katrina miatt, minden megsemmisült, elszállt, kivéve a Mária szobrot, ami az ajtó jobb oldalán volt. Dicsőség Neki!!”
“Édesanyám háza porig égett, egyedül a prágai kis Jézus kerámia szobra maradt épen. MINDEN más hamuvá lett.”
“1985-ben tűz ütött ki nálunk… Minden elszenesedett – a falon lógó crucifix és a rózsafüzérek viszont érintetlenül maradtak… Isten azon a napon ott volt a házunkban.”
“Michigan-ben élek, és bármi történt nálunk, a Mária szobor mindig ugyanott állt a kertben. Egyik télen 70 centiméter magas hó esett, de Mária körül nem volt hó. Természet anyánk tiszteletteljesen bánt a Szűzanyával.”
“A II. világháborúban a japánok földig rombolták a szülővárosomat. A mi házunk volt az egyedüli, amelyik nem lett a lángok martaléka, mert a hálónkban, a nagymamám régi oltárán állt Jézus Krisztus fából készült fejszobra. A szobor Spanyolországból való volt, amikor megvettük, azt mondták, csodatevő szobor.”
“Egy barátunknak autóbalesete volt. A szélvédőjükre a Szűzanya képe volt kitéve. Több autót érintett a baleset, sajnos voltak sérültek is, de az ő autójukban senkinek a hajaszála sem görbült.”

Waveland, Szent Klára parókia (St. Clare’s parish)

“New Orleans, a Katrina hurrikán idején. Templomok és házak lettek rommá pár óra alatt. De a Miasszonyunk szobra egyetlen karcolás nélkül érintetlenül állt a helyén. Mellékelem a képet is.”


“Több tűzoltó is beszélt arról, hogy a tornádó után érintetlen Bibliákat találtak a romok alatt. Csodálatos!”
“Ugyanez történt az unokatestvéreméknél Arizonában is, egy erdőtűzben leégett a házuk. A fából készült feszületet mégis érintetlenül találták meg.”
“Nem vagyok meglepődve. A férjem helyi művész, olajképeket készít kedvenc képemről, ami a Lourdes-i Miasszonyunkat ábrázolja. A stúdiója pár éve leégett. Egyetlen dolog maradt meg belőle: az eredeti kép a Lourdes-i Miasszonyunkról.”
További tanúságtételek:

Szerintetek mi történhet abban a pillanatban, amikor egy templom hatalmas detonációval megsemmisül, és az üvegfal mögött álló Mária szobor sértetlen marad? Vajon angyalok állják körül, hogy megvédelmezzék Királynőjük képmását?
metropolita.hu


2017. november 19., vasárnap

Ennyi kövér ember, megműveletlen föld még sosem volt a Kárpát-medencében

Böjte Csaba üzenete.

Megmaradunk!
 Én is olvasom az okos, precíz  kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is – ott is mennyivel  fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen  én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról,  akkor mikor fog elfogyni az összes  cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány  másodperc múlva fog elütni… csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok  félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az  otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez  van, ezt kell elfogadni.  Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által  gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: “ha  nincs kenyér, keresünk!”
Igen, mi keresztények a mi  Urunktól Istenünktől azt  halljuk: “Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”,”bármit kértek az én nevemben, azt  megkapjátok”. Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő  világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, azt örömmel  meg merem-e osztani gyermekeimmel???



Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett: van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok  vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába… Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: “Mit gondolsz, ezt, amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni?  Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát  akkor miért kell nap mint nap azt mondani,hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem  is érdemes, mert úgyis  minden hiába, meg stb., stb.  Ha a gyerekeid nap mint nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri  meg,  akkor miért ne mennének el a mi “rossz” világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti  azt, amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével   magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs – mondtam neki – most te kell  vissza is édesgessed a fiadat!  Ha felhívod, ha írsz neki, mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan  lovagoltak, és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni,valótlan dolgokkal hencegni, csak az  igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te  örömödnek, bizakodásodnak  teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatalember mint szakács hazajött, és vezeti apja  konyháját. Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni,  gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt,  hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt,  és azt is mondjuk el, hogy ilyen  mennyiségű élelmiszer,  információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát- medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval  átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk.  Ennyi kövér ember,  megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!  Miért sírunk? Miért űzzük el  gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból?? A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását.
Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik  ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik  megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így, bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de  a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi  állatokra ez az irreális félelem is hatással  volt. Abban a teremben, ahol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció.  A másik teremben, ahol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű  utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették, és azok a kis egerek, amelyek életben maradtak,  sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed..



Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt  a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!!
A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!
Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli  vakációt, és mi szépen, csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes: a kollégáim családjaiban toronymagasan a  szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a  mai gazdasági, társadalmi  hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk.  Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

2017. november 17., péntek

A paphiány egy pap szemével

A következő írás szerzője Donald L. Kloster atya, a connecticuti Bridgeport Egyházmegye papja, aki 6 évig szolgált a Szeplőtelen Szűz Mária plébánián Ecuadorban. Kloster atya a Borromei Szent Károly szemináriumban Erkölcsteológiából doktorált. Texasban született és a Texasi Egyetemen szerzett diplomát, továbbá két évig tanult Svájcban, a disentisi bencés apátságban.

“Eddig három földrészen és az Egyesült Államok 11 plébániáján éltem, így sok helyen szembesültem a paphiánnyal.
Egy ismert blogger (Liturgy Guy) nagyon jól megfogalmazta, hogy a papi hivatások számának növeléséhez nem kell föltalálni a spanyolviaszt. Sajnos vezetőink gyakran arra áldoznak túl sok időt és pénzt, hogy a nem megfelelő helyen keressenek papjelölteket.


A konferenciák, lelkigyakorlatok, különböző publikációk, hirdetések és diavetítések nem növelik a papi hivatások számát. Ezek nem hatékonyak. Ezek pótcselekvések, amik nem oldják meg az Egyház problémáit. Mintha a vezetés nem lenne érdekelt az igazi megoldásokban…

Én úgy látom, a negatív hozzáállás akadályozza a hivatások növekedését. A közösség nem ismeri fel, hogy az új papok felszentelése felbátorítja a többi fiatalt is. Érdemes lenne tanulmányozni a hagyományos egyházmegyéket és a szerzetesrendeket, hogy hogyan szólítják meg a fiatalokat.
A Coca Cola 1985-ben mutatta be új üdítőjét, a New Coke-ot. A termék 77 napig volt kapható, hiszen mindössze a fogyasztók 13%-a volt rá vevő. Mit csinált a gyártó, miután dollármilliókat költött feleslegesen? Visszakozott és bemutatta a Coca Cola Classic-ot. A mi püspökeink a tökéletes ellentétét csinálják. Azokkal a módszerekkel próbálnak újra meg újra eredményt elérni, amelyek bizonyíthatóan hiábavalók.

A szöveg fordítása: "Szeretnénk beszélgetni Jézus Krisztusról". "Rendben. Mit szeretnétek tudni?"

Szerény véleményem szerint lelki okai vannak, hogy a papi hivatások száma az 1965 óta folyamatosan csökken. Miért mennek ilyen rosszul a dolgok? Attól félek, hogy az elöljáróink nem akarnak igazi válaszokat adni, mert az nem illeszkedik az ő látásmódjukba, azaz makacsul ragaszkodnak az elveikhez.
Először is, a legfontosabb, hogy a szentély kizárólag a férfiaké legyen. A II. Vatikán Zsinat soha nem beszélt egyházi renden kívüli papokról. Fel sem merült, hogy lányok is ministráljanak. Egy szó sem esett arról, hogy a szentmisén az ószövetségi olvasmányt és az apostoli leveleket nők is felolvashatnák. Az egész USA-ban egyetlen egy egyházmegye van, amely kötelességtudóan a legutolsó misekönyv, a General Instruction of the Roman Missal (GIRM, a Római Misekönyv Általános Iránymutatója) alapján tartja a miséket… A GIRM megköveteli, hogy képzett ministránsok és felolvasók legyenek a szertartáson. Ezért nagyon helytelen az a gyakorlat, hogy a nagymiséken, még ha vannak is képzett felolvasók, megtiltják nekik, hogy ellássák a feladatukat. Hihetetlen, hogy mennyire eltávolítottuk a férfiakat az oltártól, valamint a sekrestyétől és a templomi szolgálattól is!
Ezek után miért csodálkozunk, hogy jóval kevesebben választanak papi hivatást? A férfiak csak a hátsó sorokba fognak leülni, ha azt látják, hogy a szolgálatokat nők végzik.


Másodszor: szükségünk van jobban látható és felismerhető papokra. A legmegfelelőbb papi viselet a fekete reverenda. Utána következik a papi civil ruha. Természetesen az atyák viselhetnek kabátot. Korábban volt egy öltözködési szabályzat, mely előírta, hogyan kell viselni papi kalapot és papi föveget.
A pontos számát sem tudom, hányszor állítottak meg azért, mert kérdésük volt, mert papi áldást kértek, vagy gyónni szerettek volna! Ha nem látták volna rajtam, hogy pap vagyok, nem fordultak volna hozzám a problémáikkal. Ha civilben járnék az utcán, azt közvetíteném a többi ember számára, hogy nem veszem kellően komolyan a hivatásomat.
A rendőrök egyenruhát viselnek, ha szolgálatban vannak. Ugyanígy, a reverendával lehet a legjobban kifejezni, hogy mi Krisztust és az Ő Egyházát szolgáljuk, hogy katolikus papok vagyunk, de mi soha nem vagyunk szolgálaton kívül, mert a miénk nem egy szakma, hanem egy teljes életet betöltő hivatás.


Harmadszor, közös bűnbánatot kell tartani, hogy megoldjuk a paphiányt. Vissza kellene térni péntekenként az önmegtartóztatáshoz. A hívektől bocsánatos bűn terhe mellett heti tíz perc szentségimádás elvárható. Továbbá havi egy nap böjt hasonló feltételekkel, mint Hamvazószerdán és Nagypénteken.
Lincoln Nebraskában és Guadalajara Mexikóban van a két legjobb példa arra, hogyan kell a hivatásokat elősegíteni. Miért nem vesz róluk példát a többi katolikus közösség? Engem az zavar a legjobban, hogy az Egyházunkban egyre kevesebb fiatal jelentkezik papnak. A legtöbb élethelyzetben, ha valami nem működik, azt elengedjük. Így logikus. A hagyomány nem egy szitokszó! Calcuttai Teréz anya egyik hírhedt esete volt, amikor a nővéreit nem engedte el Albániába papok nélkül. “Papok nélkül nem tudnak misén részt venni!”
A hivatások nem csak egy kívánságlista része. Ez a Katolikus Egyház túlélésésének az alapja! Mielőbb el kell kezdenie jelentősen nőni a hivatásoknak, és annál hamarabb leszünk tanúi és élvezői egy egészséges lelkületű Katolikus Egyháznak.”

Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés!

A testi és lelki szenvedés Jézus barátainak osztályrésze, míg a földön tartózkodnak. Minél jobban szeret Jézus egy lelket, annál inkább részesíti a fájdalmakból, amelyeket irántunk való szeretetből elviselt. Boldog az ily kiváltságos lélek! Mennyi érdemet szerezhet! Ez a legrövidebb út a mennybe. Ne féljen hát a szenvedéstől; ellenkezőleg, szeresse, hiszen közelebb viszi ahhoz, akit szeret. Nem mondtam-e már, hogy a szeretet megédesíti azt, ami – mivel nem szeret eléggé – nagyon keserűnek tűnik?
Annak, hogy a lélek hamar bensőségesen egyesülhessen Jézussal, a biztos eszköze a szeretet, de a szenvedéssel párosult szeretet. Önnek sok keresztje volt már, mégsem szereti még úgy a szenvedést, amint Jézus szeretné. Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés! Ezek a leggyöngédebb érintések, amelyekkel az isteni Hitves illetheti azt, akivel bensőségesen akar egyesülni. E kiváltságos léleknek egyik szenvedést küldi a másik után, egyik fájdalmat a másik után, hogy elválassza mindentől, ami körülveszi. Azután szólni tud a szívéhez.
Mi történik ezekben az isteni beszélgetésekben? Ha akarja, megtudja. Jézus függőben tartja kegyelmeit, amelyekkel elárasztja majd, amikor úgy látja, hogy akarata szerint felkészült és alkalmas a befogadásukra. Jézus azt akarja, hogy egyedül őérte cselekedjék, és minden tette az ő dicsőségére irányuljon; hogy ő legyen bizalmasa minden örömében és bánatában; hogy a legkisebb dolgot se tegye anélkül, hogy tőle tanácsot és megvilágosítást ne kérne; hogy mindazért, amit tesz, viszonzásul egyedül csak őt kívánja. Ön erre törekszik már évek óta! „Jézusom – mondja hát neki –, soha semmiféle hálát ne kapjak a földön azért a kevéske jóért, amit teszek! Te egyedül elég vagy nekem!” Mit gondol erről a kérésről? Teljesül-e? Jézus nem hagyja, hogy nagylelkűségben felülmúlják, majd meglátja.

Gondoljon arra is, hogy nem annyira az imái juttatják az örök lakhely birtokába, mint inkább tökéletes tettei, Jézussal való bensőséges egysége. Legyen meggyőződve róla, hogy nagy tervei voltak az ön lelkével, amikor így küldött önhöz; ha elmondhatnám, amit tudok erről…! Mily nagy szeretettel van Jézus ön iránt! Mily kedvességgel, mily figyelmességgel fordul ön felé! Közömbössége sem keseríti el.
Milyen hidegen, milyen érdektelenül bánik olykor Istennel, aki ily jó! Kérjen tőle bocsánatot mindezen hibákért, és viselkedjék úgy, mint a gyermek a legjobb édesapával. Ne féljen attól, hogy zavarja őt. Szeretem, ha bizalmat látok a szívében. Mindig azt keresse, hogyan tehet a kedvére, attól kezdve, hogy felébred, egészen estig, s közben soha ne hallgasson saját természete indításaira.
Ha nem halad gyorsabban a tökéletesedésben, ez azért van, mert akarata nem egyesült eléggé Isten akaratával. Túlságosan saját magát keresi! Olykor fél saját magától. Jézus mindezt a halogatást türelmesen kivárja! Ki veszít vele? Ön! Ha tudná, milyen kegyelmeket tartogat önnek Jézus, mennyire óhajt egyesülni önnel, átadná neki lázongó akaratát, amely ma akar, de holnap már nem; átadná neki, aki oly nagy jósággal és főleg akkora szeretettel kéri.

Jézus nem fogja addig békén hagyni, amíg el nem éri azt a tökéletességet, amit önnek szánt. Tegyen, amit csak tetszik; amíg akarata nem válik eggyé, azonossá az övével, amíg tetteit nem isteni tekintete alatt és nem az ő tetszésére viszi véghez, addig sem békéje, sem lelki nyugalma nem lesz!