2017. január 10., kedd

Te mit tennél?


Egy házaspárról van szó, a férj asztmás, a feleség tuberkolózisban szenved, négy gyermekük van: az első vak, a második siket, a harmadik halva született, a negyedik pedig örökölte apja betegségét. Az asszony újra gyermeket vár. Tanácsolnád neki az abortuszt?
Egy ember megerőszakolt egy 13 éves kislányt, aki ettől teherbe esett. Ha te lennél az apja, akkor javasolnád neki a terhesség megszakítását?
Egy asszony gyermeket vár. Már vannak gyermekei, a férje háborúban van, és ő beteg, nem sok ideje van már hátra. Javasolnád neki a gyermek elvettetését, akit a méhében hord?
Egy 15 éves lány állapotos lesz. Nem házas, és a gyermek apja nem a megígért jegyes. Mondanád neki, hogy talán jobb lenne elvetetni a gyermeket?
----------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha igennel felelsz, akkor az első esetben megakadályoztad volna, hogy a világra jöjjön Ludwig van Beethoven, aki egyike a világ legnagyobb zenei tehetségeinek. 

A második esetben megakadályoztad volna Ethel Wathers születését, aki egyike a leghíresebb blues-t éneklő fekete énekeseknek. 

A harmadik esetben II. János Pál Pápát ölted volna meg. 

A negyedik esetben pedig megakadályoztad volna, hogy Jézus Krisztus a világra jöjjön.



2017. január 8., vasárnap

Akitől rettegett Rákosi


Ha ajánlanom kellene pár jó hitvédelmi könyvet, akkor mindenképpen az elsők között szerepelnének Chesterton Igazságot! (Orthodoxy), ill. Az örökkévaló ember (The everlasting man) című művei, melyek a Rákosi-korszak ideje alatt szigorúan tiltólistán voltak. A Szent István Társulat később egy kötetben adta ki ezt a két fantasztikus könyvet, ami kitűnő döntés volt az akkori szerkesztőtől, hiszen akár egymás folytatásának is vehetjük őket. 

Nem bibliai kommentárok, nem teológiai gondolatok azok az eszközök, amelyeket Chesterton használ. Ő a józan, világos ész mestere, és ragyogó éleslátásának köszönhetően olyan szempontokat tár az olvasói elé, méghozzá olyan leleményesen, sziporkázóan fogalmazva, hogy az ember önkéntelenül is csettint egyet. Talán nem véletlenül írta azt egy protestáns kiadó egyik antalógiájában, hogy Chesterton "az orthodox* kereszténység korának legrátermettebb és legdúsabb fantáziájú védelmezője". 

Nem egyéjszakás könyvek ezek, hiszen szinte minden egyes bekezdést fel kell dolgozni, el kell gondolkodni rajtuk, hogy ráhangolódjunk Chesterton könnyednek és egyszerűnek tűnő, de mégis mélyenszántó gondolataira, ám amint feldolgozza az ember, máris alig várja a következő bekezdést.

(* az orthodox szó akkoriban nem a keleti orthodox egyházra utalt, hanem a modern szó ellentéteként kell érteni itt is, és Chesterton műveiben is.)



Megfontolandó Chesterton-idézetek

"Szeretem az erős protestánsokat. Tudom, hogy el fogják mondani az igazságot."

"Az Egyházat azzal vádolják, hogy elrejtette a Bibliát, ami természetesen nem igaz; de még ha igaz is lenne, akkor sem lenne olyan bámulatos teljesítmény, mint a reformációé, aminek sikerült elrejtenie minden mást a hitről."

"A reformátornak nagyjából igaza van abban, hogy mi a rossz; de általában téved abban, hogy mi a jó."

"Amikor az emberek már nem hisznek Istenben, akkor nem semmiben sem hisznek, hanem bármiben."

"A vallás egyik fő haszna, hogy emlékeztet bennünket arra, hogy a sötétségből jöttünk, arra az egyszerű tényre, hogy teremtettek minket."

"Ha nincs Isten, nem lennének ateisták."

"Vannak olyanok, akik gyűlölik a kereszténységet, és a gyűlöletüket egy minden vallást felölelő szeretetnek hívják."

"A kereszténységet nem kipróbálták és könnyűnek találták, hanem nehéznek találták, ezért ki se próbálták."

"Isten rejtélyei sokkal megnyugtatóbbak, mint az ember megoldásai."

"Manapság a keresztények azt szeretnék, hogy minden hitvallást dicsérjenek, kivéve a sajátjukat."

"A puritanizmus egy tiszteletreméltó kedély; egy nemes szeszély. Más szavakkal, egy dicséretreméltó tévedés."

"A tévedések nem szűnnek meg tévedésnek lenni azután sem, hogy divattá válnak."

"A Bibliában az áll, hogy szeressük a szomszédainkat, és szeressük az ellenségeinket is. Valószínűleg azért, mert általában a kettő ugyanaz."

(http://www.depositum.hu nyomán)



Az oldalon megjelenő hirdetésekből befolyó, - kattintások után - járó összeget  a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánljuk fel.


További cikkek:








2017. január 3., kedd

Nem vagyok gyerekgyáros” – interjú az egyetlen 13 gyermekes bankvezérrel

Európának nem a pénzügyi válság, hanem az erkölcsi, etikai válság a legnagyobb gondja – mondja az első meglepő mondatot Lakatos Zsolt, a Széchenyi Bank üzleti vezérigazgató–helyettese. Aztán jön a következő: a gyermekvállalás cseppet sem anyagi kérdés, de a boldogság sem az.


Ismer más olyan bankárt, akinek hasonló méretű családja van?

Olyat éppen nem, akinek 13, de nagycsaládost többet is, nem olyan nagy ritkaság ez.

Eredetileg is így tervezték, vagy menet közben alakult így?

Soha nem terveztük. Katolikusok vagyunk, egy döntésünk volt mindössze: akit Isten ad, azt elfogadjuk. Nem vagyunk „gyerekgyárosok”.

Nagycsaládból jönnek?

Nekem egy húgon van, a nejemék viszont kilencen voltak testvérek, ő nyilván látta, mi a sok gyermek előnye illetve hátránya, de nem a gyermekszámon van a hangsúly, hanem az elven, hogy elfogadjuk a gyermekeket.

Kórházban szültek?

Persze. Ebben nagyon konzervatívak vagyunk, eszünkbe sem jutott, nem is fog az otthonszülés. Nekem az I. kerületből is stresszt jelent eljutni a János-kórházba, nemhogy otthon szüljünk.

Volt apás szülés?

Ha apásnak lehet tekinteni, hogy kint várakoztam, akkor igen.

Mennyire más az első és a tizenkettedik gyerek születése?
Huszonnégy évesen az ember még gyerek, fel sem nagyon fogtam akkor, később azt hiszem, sokkal jobban örültem annak, hogy van egy új élet, egy új teremtmény.

Ma finoman szólva sem divat a nagycsalád, sokan ezt a gazdasági válsággal, a kiszámíthatatlansággal magyarázzák. Ön mivel?

Nekünk az a tapasztalatunk, hogy minél több gyermekünk született, annál jobban éltünk. Fél panelben – egyik fele a miénk, a másik a húgomé volt – kezdtem a feleségemmel, ma egy szép, tágas lakásban élünk az I. kerületben. Mindig volt, ami tovább lendített. Folyamatosan tapasztaltuk az Isten gondoskodását.

Bankárként talán furcsa ezt mondani, de azt gondolom, óriási baj, hogy minden az anyagiakon mérünk le. Van egy gazdasági válság Európában, de ez a válság valójában erkölcsi. Ebből fakad a gazdasági válság. Pénz, pénz, pénz, ennyit hallani, de nagyon kevesen boldogok, mert a pénz miatt mindenki magának él, holott az embert az Isten arra teremtette, hogy szeresse a másikat és ebben a szeretetben valósul meg az ember. ezt nagyon tapasztalom saját magamon is, de ebben is segít a nagycsalád, hogy kizökkentsen ebből a magam körül forgok és csak az üzlet a fontos mentalitásból. Amire egyébként könnyen hajlamos vagyok.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, milyen nehéz nekünk most, nem tudjuk felnevelni a gyerekeket, de gondoljunk már bele: a világháborúk alatt például sokkal több gyerek született, pedig akkor nem a bankok vették el a lakásokat, hanem egyszerűen lebombázták őket. Nem volt kecmec, akár 13 évesen dolgozni kellett.

A gyerekei egyetértenek ezzel, amikor például nem kapják meg a legújabb focicipőt?

Persze, ha a gyerekeimet megkérdezi, feltehetően azt mondják majd, nem lesz sok gyerekük, de ez teljesen normális. Természetes, hogy egy tizenhat éves gyerek nem arra készül, hogy tizenkét gyereke lesz, nem is kell neki ilyeneken gondolkodnia. Egész nap azt hallja, hogy valaki sír, valakit be kell pelenkázni, de a hit átadásával megkapja a fontos értékeket. Ezek nem most, kamaszkorban fognak „meglátszani” rajta, hanem később.

Soha nem fordult meg a fejében, mi lesz, ha nem tud enni adni a gyerekeinek?

Nem. Ezen agyalni kár. Megpróbálunk a mában élni, ma ez van és kész. Ha nem lenne jó munkám, akkor is ennyi gyerekünk lenne, mert ez korántsem anyagi kérdés. Aki pénzben méri a lehetőségeit, az sohasem válhat boldoggá, az arra vágyik, hogy több és több legyen, mert majd akkor lesz jó. Ez nem így működik: most, a jelenben kell jónak lennie.

Mi a munkamegosztás a családban?

A nejem végzi a nehéz munkát. Otthon lenni a gyerekekkel sokszor nagyon monoton, embert próbáló feladat: etetni, pelenkázni, szervezni mindenkinek az életét, az ovit, a sulit, a különórát stb.

Megtörténik, hogy mindenki egyszerre otthon van?

Most még viszonylag gyakori, általában kora reggel és késő este, illetve a hétvégéken. Ez nyilván ritkulni fog, ahogy egyre nagyobbak lesznek, de ez normális.

Jut elég idő minden gyermekükre?

Nem tudom, mi az elég. Ma hajlamos mindenki agyonfoglalkozni és agyonfoglalkoztatni a gyerekét, de ez nem jó. Foglalkoznak egymással is eleget, szociálisan érzékenyek, nagyon nyitottak lesznek. Egy gyerek, aki azt látja, minden az övé, mindenki vele foglalkozik, nagyon meg fog lepődni, amikor rájön, a világ nem ilyen. Amit mi nem tudunk időben rájuk fordítani, azt egymástól megkapják. Van harc rendesen, de szükségben összezárnak. Így volt ez, amikor Barnabás fiunk leukémiás volt, mindenki izgult érte.

Ha reklámoznia kellene a nagycsaládot, mit mondana?

Nem nagyon tudnék mást mondani, mint hogy a legnagyobb boldogság élni az Isten akaratában, tapasztalni, hogy van Valaki, az Isten, aki úgy szeret, ahogy vagyok és ezt a szeretetet tovább kell adni. Nem a sok, és nem a kevés gyerektől lesz valaki boldog. A férjnek és a feleségnek kell boldognak lennie, ha ez egy gyerekkel megy, akkor úgy, ha tucatnyival, akkor úgy.

Maguk párként is boldogok?

Igen. Az biztos, hogy össze kellett csiszolódnunk. Mindketten elég impulzív személyiségek vagyunk, a nejem sem egy „igen-igen”–típusú nő, hanem kőkemény, meg kellett értenünk egymást. Meg kellett tanulnunk megbocsátani, azaz tapasztalni, hogy Krisztus jelen van a házasságunkban és mindegyikünknek megbocsát. Mert e nélkül képtelenek vagyunk a másiknak megbocsátani, ha nem tapasztalod, hogy neked is, mint bűnösnek megbocsátottak, akkor te sem leszel képes megbocsátani.

Mert a házasság csak megbocsátással működik. Nem úgy, hogy nagylelkűen azt mondom, hogy igazad van, de közben tartom magam a véleményemhez, hanem úgy, hogy valóban belátom, hogy nem vagyok jobb a másiknál, sőt nagyon sokszor rosszabb vagyok. De ez egy nagy harc, ami életünk végéig tart.

(egrinorma)

Kapcsolódó:


Életvédő csoport alakult - KÖZTÜNK A HELYED!


Az abortusz a legsúlyosabb bűn, minden bűnnél nagyobb!

Az abortusz gyilkosság!




2016. december 15., csütörtök

A szívében mindenki szerzetes

A szerzetesi élet világába kalauzolja el a nézőket Kocsis Fülöp atya, miközben tanácsot ad: hogyan tudják a világban élők is kamatoztatni e megszentelt életforma kincseit.

A teljes film ingyen megtekinthető ITT.

TARTALOM: 
1. A napi imádság
2. A szüntelen ima
3. A közbenjáró ima
4. Szentírásolvasás
5. A szeretet iskolája
6. A figyelmetlenség
7. Lemondani önmagunkról
8. Az előítélet nélküli szeretet
9. A böjtölés
10. Az engedelmesség
11. Tisztaság a gondolatban
12. Tisztaság a szóban
13. Tisztaság a tettben
14. Kevés szó
15. A csend mélysége
16. A jelenlét
17. A figyelem
18. Isten jelenlétében
19. Az öröm
20. A dicsőítés

2016. december 5., hétfő

Angyalok vezették a Paradicsomba a Mikulást

Szent Miklós püspök élete nem volt piskóta

Rengeteg mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között.

Szent Miklós püspök  alakját annak a történetnek alapján vázoljuk föl, mely először a 13. századi Legenda Aureában tűnt fel. A legenda egyik közlése olyan erővel hat, mint amikor fiatal szülők az első fényképet készítik újszülöttjükről. Eszerint Miklós már a születése napján fölállt a fürdőkádjában! S hasonló ehhez az is, amit némi büszkeséggel mond el a legenda, mint a leendő aszkéta első megnyilvánulását, hogy böjti napokon a kisded csak egyszer szopott




Miklós felnőttkoráról pedig elbeszélik, hogy amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött'' segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett.

Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is. Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után - lecsillapítván a vihart is - biztonságban hagyta ott őket.




Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.




Mikor hosszú öregség után 343-ban vagy 350-ben meghalt, angyalok fogadták és vezették be a Paradicsomba.

A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).




A három megölt gyermek történetét hamarosan dramatizálva is megjelenítették. Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.